A tőkepiaci elmélet egyik alapvetése, hogy az árfolyamok nem a múltat, hanem a jövőt árazzák. A részvények értékelése például a jövőbeli nyereségre épül, az államkötvények pedig a várható gazdasági helyzetet tükrözik. Mégis, sokan érzik úgy, mintha a piacok ma inkább pillanatnyi hangulat alapján mozognának.
Az egyik magyarázat Aswath Damodaran értékelési szakértőtől érkezik, aki szerint a piac feladta a „jóslógép” szerepét, és inkább reaktív üzemmódban működik. A másik nézőpont viszont éppen az ellenkezője: a piac továbbra is előretekint, és jó jövőt vár. A közelgő kamatcsökkentések, a növekvő költségvetési hiány és a magasabb vállalati nyereség együtt recept lehet újabb részvényrekordokra.
De mit vár a piac most? Mit áraznak be a befektetők?
Az igazi mozgatórugó azonban nem feltétlenül a kockázatértékelés, hanem a félelem – pontosabban a lemaradástól való félelem (FOMO). Az AI-robbanás egyszerre kelt egzisztenciális aggodalmat és befektetési lázat. Sokan attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia rengeteg munkát kivált, így a jövőben az egyetlen biztos jövedelemforrás a tőkepiaci befektetés lehet – még azelőtt, hogy az AI „átvenné a hatalmat”.
A pénzmennyiség (M2) újra növekszik, a bankok és a deficitfinanszírozás bőkezűen pumpálják a likviditást a rendszerbe. Az AI-hyperscaler óriások 2025-ben várhatóan 350 milliárd, 2026-ban pedig 400 milliárd dollárt költenek adatközpontokra – a Morgan Stanley szerint négy év alatt összesen 2,9 billió dollárt, aminek kevesebb mint felét fedezi a saját cash flow. Eközben az új vállalkozások száma is emelkedik, ami az USA gazdasági dinamizmusát jelzi.
Makrogazdasági oldalon a júliusi termelői árindex (PPI) meredeken nőtt, részben a vámok költségeinek áthárítása miatt. A bérek növekedése a magas jövedelműeknél ismét meghaladja az alacsony keresetűekét, ami egy 10 éves trend végét jelezheti.
A részvénypiac FOMO-fokát jól mutatja, hogy az S&P 100 cégeinek közel 30%-a 50-es vagy magasabb P/E-vel forog, és vannak extrém példák is, mint a Palantir, amely közel 100-szoros árbevétel-szorzón áll.
A piac tehát vagy vak a kockázatokra, vagy éppen azt jósolja, hogy a befektetők előtt még jó idők állnak – legalábbis azok előtt, akik már most bent vannak a játékban.
