A kriptopiac egyik kevésbé látványos, de annál meghatározóbb jelensége az úgynevezett OTC (over-the-counter, azaz tőzsdén kívüli) token üzletkötés. Ezek a privát megállapodások elsősorban intézményi befektetőknek, alapoknak és market makereknek szólnak, akik jelentős kedvezménnyel juthatnak tokenekhez, miközben a kisbefektetők – a retail szektor – csak a másodlagos piacon találkozik az árfolyamokkal és a rejtett eladói nyomással.
Hogyan működik egy tipikus OTC token ügylet?
Egy kriptoprojekt tőkét szeretne bevonni, de nem akarja azonnal a piacra önteni a tokeneket. Ezért intézményi befektetőkkel köt megállapodást: például 10 millió dolláros összegért ad el tokeneket, akár 30%-os árengedménnyel. A befektetőknek jellemzően 3–4 hónapos zárolási (vesting) időszakot kell kivárniuk, mielőtt szabadon értékesíthetik a tokeneket.
A trükk ott van, hogy közben a befektető short pozíciót nyit ugyanazon tokenre a határidős (perpetual futures) piacon. Ezáltal gyakorlatilag bebiztosítja magát: ha az árfolyam esik, a short hozza a nyereséget, ha pedig emelkedik, akkor a diszkontált ár miatt úgyis profitál. A számítások szerint ezek az ügyletek akár évi 60–120%-os hozamot is jelenthetnek – szinte kockázatmentesen.
Mit jelent ez a kisbefektetőknek?
A retail befektetők ezekből a megállapodásokból teljesen kimaradnak. Ők már csak a tőzsdén találkoznak a tokenekkel, amikor az intézményi szereplők elkezdik felszabadítani és eladni a korábban olcsón szerzett csomagjaikat. Ez eladói nyomást jelent, ami lefelé tolja az árfolyamot.
Más szóval: miközben a nagy szereplők garantált haszon mellett játszanak, a kisbefektetők úgy vásárolják a tokeneket, hogy nincsenek tisztában a háttérben zajló mechanizmusokkal. Ahogy Douglas Colkitt, egy layer-1 projekt alapítója fogalmazott: „Ha nem tudod, hogy kint van egy halom kedvezményesen vásárolt token, amely bármikor a piacra kerülhet, akkor vakon kereskedsz.”
Miért engedik meg a projektek?
A kriptoprojektek számára az OTC értékesítés gyors és kiszámítható tőkebevonást jelent. Nem kell attól tartaniuk, hogy a nyílt piaci kibocsátás miatt összeomlik az árfolyamuk. Így elegendő forrást szerezhetnek fejlesztésre, marketingre vagy akár token-visszavásárlásra.
Az intézményi befektetők pedig jobban szeretik az ilyen típusú üzleteket, mint a hosszú távú, kockázatos befektetési köröket. Ha 12–24 hónapos zárolással kellene várniuk, sok alap egyszerűen nem fektetne be. Ehelyett azonnal kereskedhető tokeneket keresnek, amelyek rövid időn belül biztos hozamot nyújtanak.
Hol a gond?
A probléma nem önmagában a diszkontban rejlik, hanem abban, hogy a piac nem átlátható. A legtöbb projekt ugyan bejelenti, hogy mennyi pénzt vont be, de nem közli, milyen feltételekkel. Így a retail befektetők nem látják, hogy néhány hónapon belül hatalmas mennyiségű kedvezményesen szerzett token zúdulhat a piacra.
Ez torz képet ad a kereslet-kínálat viszonyáról. A token árfolyama nem feltétlenül azért esik, mert a projekt rossz vagy a közösség nem hisz benne, hanem mert a nagy szereplők kockázatmentesen realizálják a nyereségüket.
Van-e kiút?
Egyes szakértők szerint a megoldás a nagyobb transzparencia lenne: a projekteknek nyilvánosan közzé kellene tenniük, hogy milyen feltételekkel adtak el tokeneket intézményi befektetőknek. Mások viszont úgy vélik, hogy a rendszer lényege éppen az, hogy a tokenek ne azonnal terheljék a piacot, hanem fokozatosan kerüljenek forgalomba.
Mindeközben új típusú platformok is megjelentek, amelyek a kisbefektetők számára is lehetővé teszik a részvételt bizonyos OTC ügyletekben. Bár ezek még kísérleti fázisban vannak, hosszú távon kiegyensúlyozhatják az erőviszonyokat.
A lényeg
Az OTC token ügyletek ma a kriptopiac egyik legnagyobb aszimmetriáját jelentik. A projektek és a nagybefektetők mindkét oldalon nyernek: előbbiek gyors tőkéhez jutnak, utóbbiak biztos profitot zsebelnek be. A számlát a kisbefektetők fizetik meg, akik sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy rejtett eladói nyomás ellen kereskednek.
Aki retailként részt vesz a kriptokereskedelemben, annak fontos, hogy számoljon ezzel a háttérfolyamattal: nem elég a chartokat nézni, érteni kell, hogy a piacot nemcsak a kereslet és kínálat alakítja, hanem a nagyok rejtett, előre lefektetett üzletei is.
